(ALG) Prológus

Anty Love Girls

/2 éve, Valentin-napon/

Lustán nézegettem magam a tükörben.

Mit vegyek fel?

Maradjak a megszokottnál, farmer pólóval? Marcusnak így is tetszeni fogok. De kérlek, ma van Valentin-nap! Illene kiöltöznöm. A miniszoknyához elég hideg van. A magas sarkúmba pedig bele is fagyna a lábam. Akkor maradok a megszokott szürke csőfarmernél, sexy piros csizma, fekete póló – az jól kihangsúlyozná fekete sminkemet és a túl sötétbarna szememet. Ja! És el ne felejtsem az új mély dekoltázsos csini pulcsimat. Na, akkor így megleszek. Jaj, smink! Hát persze.

Tegnap este még elő is készítettem a mintát. A kedvenc újságomban elejétől a végéig le volt írva az elkészítése. Gyakorlatiasan megcsináltam, gyorsan el is készültem vele. Felkaptam a pasim ajándékát, két jegyet a Budapesten megrendezett focimeccsre. Már két hónapja erről áradozik, úgyhogy, gondoltam ennél jobban semminek sem örülne.

Lassan indulni kéne. Fél kettőre beszéltük meg a randit, és most már negyed van. A park közel van, de még így is sietnem kellett.

Természetesen megelőzött engem. Széles vigyorral a számon sietek felé. Valami nincs rendben. Nem mosolyog. Gondterhelt arccal néz rám. Mellette feltűnik a legjobb barátnőm, Amanda. Ő sem mosolyog. Hosszú szőke haja unalmasan ki van engedve.

Mikor odaérek hozzájuk, mindketten zavart képet vágnak. Látom, hogy valami nagy baj van.

- Sziasztok! – köszönök gyanúval a hangomon.

- Helló. – egyszerre szólaltak meg, ettől még inkább zavarba jöttek. Nem értettem, hogy mi történhetett.

- Figyelj, beszélnünk kell. – törte meg a pillanatnyi kínos csendet Marcus. – Szerintem, ülj le.

- Miért? Mi történt? – a szemöldökömet gondterhelten összevontam.

- Tényleg ülj le. – javasolta Amanda.

- Oké.

Leültem az üres padra. Ketten két oldalról mellém ültek. Láttam, itt már hatalmas a probléma. Kezdtem nehezen kapni a levegőt.

- Kezdjük az elején. – kezdte Marcus. – Szakítanunk kell.

- Mi? Tessék? Miért? Mit tettem? – kérdeztem hisztérikusan.

- Semmit. Én tettem valamit. Valami megbocsáthatatlant.

- Mit?

- Figyelj, viszonyom van, valakivel, valaki mással. – Hangja fojtott.

- Kivel?

- Ez most nem publikus.

- KIVEL?

- Amandával.

- Ne! Miért mondtad el? – üvöltötte Amanda.

- Lukrécia, nyugodj meg. Lélegezz!

- Hogy tehetted ezt?

Egyszerre ordítottunk Amandával. Ugyan azt. De neki ez mást jelentett, mint nekem. Felpattantam a padról. A jegyeket Marcus ölébe hajítottam, és elrohantam.

- Sajnálom! - hallottam még, hogy "exbarátnőm" utánam kiabál.

De többet vissza se néztem.

Itt egy kis előszó. Remélem felcsigázta a kedélyeket!

A következő frissig:

xoxo: Agnyesz