ALG 2.

2

/Amanda, fél évvel később/

Jaj, mit tettem. Ennyire nem kellett volna, hogy elfajuljon a helyzet. Ami két és fél éve történt, annak nem kellett volna ilyen nagy hatást keltenie.

Lukrécia eddig egyedül volt, de most társakat toboroz magának.

Eddig egyedül ült az ebédlői asztalnál, most meg már öt feketébe öltözött lány ül ott.

Lukrécia, Selena, Lina, Britanny, Heather.

Szép lassan szövetkeztek, és megalapították az Anty Love Girls-t. Azóta a jelképük a fekete alapon piros szív fehér körben áthúzva. Ha valami nemzeti ünnep van, vagy akármi, ilyen a pólót vesznek fel, mint valami egyenruhát.

Amúgy, ezeknek a lányoknak mind volt valami csalódásuk, mielőtt elkezdtek az ALG-hez tartozni. Szerelmi csalódás, baráti veszekedés, miegymás.

Heatharnek volt a legdurvább. Őt nyilvánosan megalázták az osztálytársai. Talán értem, hogy miért fordult magába. Akárcsak Lukrécia.

Lina és Britanny egyedi eset volt. Ők csak tartozni akartak valahova. Ők voltak a kirekesztettek. De most, úgy látom, hogy jól érzik magukat.

Kész őrület!

Egészen elklikkesedett az iskola!

Vagyunk mi, a normálisak.

Vannak a sportbunkók.

És akkor az öt különc lány.

Még egy fél év, és kész, vége. Mindenki megy a dolgára. De fél év az hosszú idő. Elképzelni sem lehet, hogy mennyire. Addig sok minden megváltozhat. És teszek is róla, hogy úgy legyen, ahogy én akarom.

/Lukrécia/

- Lányok, tudjátok, hogy mi jutott az eszembe? – kérdeztem sorstársaimat egyik ebédszünetben.

- Na, mesélj! – nógatott Lina.

- Hivatalosan is közzé kéne tenni az ALG-t. Úgy értem, hogy ne csak itt „különcködjünk”, hanem tegyünk is valamit annak érdekében, hogy tudják, a szerelem rossz.

- Hogy érted ezt? – kotyogott közbe Selena.

- Igen, arra én is kíváncsi vagyok. – mondta Heather.

- Hát, nemsokára itt van Valentin-nap. Ugye nem hagyjuk tétlenül, hogy a többiek ünnepeljenek? Tavaly elpuskáztuk ezt a lehetőséget, de idén nem fogjuk. Ez más, mint a többi. Britannyval ez az utolsó évünk.

- Úgy van! Valamivel fel kéne dobni ezt az évet! Két hét múlva Valentin-nap. – mondta Britanny.

- Addig még van időnk. – helyeselt Selena.

Becsengettek. Gyorsan rohannunk kellett az órákra.

- Ma megbeszélés nálam! – jelentettem ki.

- Rendben. – kiáltott vissza Lina.

A következő órám Britannyval közös volt.

Padtársak voltunk. Egész órán tervezgettünk. Majd kinyomtatjuk egy pár százszor a címerünket, mindenhova kiragasztjuk, elcsenjük a szerelmes levelek dobozát, miegymás.

A fejemben csak úgy pörögtek a gondolatok. És majd feketére festjük az ajtókat, áthúzott szívekkel ragasztgatjuk tele a folyosót.

A tervezgetéssel elment az óra.

Igazából nem is figyeltem semmire.

Mióta vannak új barátaim, azóta a jegyeim gyökeresen leromlottak. Addig teljesen jó jegyeim voltak, most meg... Hát, arról inkább nem beszélnék.

Mivel az órát átábrándoztam, észre se vettem, hogy kicsengettek.

Csak mikor Britanny elkezdte lökdösni a könyökömet.

- Hahó! Ébresztő! Kicsengettek!

- O, tényleg? Bocs, nem figyeltem.

- Akkor, rögtön megyünk hozzád?

- Persze!

- De Heathernek még lesz egy órája.

- Ő majd később jön.

- Okés.

Hát, ezt letudtuk. Kimentünk a folyosóra összeszedni barátnőinket. Nem volt nehéz, azt nem mondhatom. Ugyanis csak mi viseltünk fekete cuccokat. A többiek körében különösen gáz volt úgy öltözni, mint mi.

Egyszer szinte hatan lettünk. Ugyanis az egyik csajt kicsúfolták a fekete pólója miatt. Azóta senki sem mer akár csak sötét cuccban jönni. Nem vicc! Nemhogy feketében, sötétkékben sem. Ami már durva.

- Helósztok! – köszönt mögöttem Lina. Tényleg nem nehéz összeszedni minket. – Végre megvagytok!

- Akkor, hogy legyen a mai nap?

- Átjöttök, Heather meg majd utánunk jön. Okés?

- Rendben. Összeszedem Selenát. A suli előtt találkozunk! – mondta, és már futott is.

- Hát, ez gyors volt. – fordultam Brit-hez.

- Az.

Gyorsan a suli előtti padhoz manővereztünk. Az volt a mi területünk. Még körülbelül 4 percet vártunk, és máris felbukkantak a lányok.

A többiek is el voltak kalandozva, gondolom, nekik is a Valentin-napi csínyünkön jár az eszük.

Mikor megérkeztünk a házunkhoz, a lányok már mentek is fel a lépcsőn.

Na, most a szobámat teljesen átalakítottam. Helyet kapott benne még két puff, és egy nagy párna a földre. Ugyanis gyakorlatilag minden nap átjöttek a lányok. De néha akadtak kivételes napok, mikor anyám korábban hazajött a munkahelyéről. Olyankor nem támogattam azt az ötletet, hogy esetleg itt tanyázzunk.

Ilyenkor két verzió szokott felmerülni.

Az egyik, hogy egyáltalán nem találkozunk.

A másik, hogy másnál jövünk össze.

Mivel nekem volt a legnagyobb a szobám, és itt fértünk el rendesen, ma is nálunk csöveztünk.

- Szóval, várom az ötleteket! - mondta Selena.

- Lukréciával azt beszéltük, hogy kinyomtatjuk a címerünket, és azt ragasztgatjuk ki mindenhova. – mondta Britanny.

- Vállalom! – mondta Lina.

- Rendben. Közben bekapcsolom a gépet, és megcsinálom. – mondtam az asztalomhoz sietve.

- Oks. De azért ne csináljunk túl nagy bunkóságot! Már így is épp elegen utálnak. – mondta Selena.

- Igaz. Bár, engem őszintén megvallva nem érdekel. – hát, igen. Ez az én véleményem. Mára már egyáltalán nem izgat a dolog. Régen, két éve majd’ megvesztem e miatt.

- Akkor fújjuk be feketével a Valentin-napos plakátokat. – Lina.

- Hm, ez tetszik! – mondta Britanny.

- Ja, és csináljunk plakátokat. Tudjátok, a szerelem rossz meg ilyenek. – Selena ötlete nekem nagyon tetszett.

- De ugye tudjátok, hogy van erre 14 napunk. Nem több. Sietnünk kel. A címerünket Lina még ma kinyomtatja. Brit, csinálsz pár plakátot? Selena?

Csöngettek.

- Pillanat, biztos Heather lesz az.

Gyorsan levágtattam a lépcsőn. Csakugyan Heather állt az ajtó előtt.

- Hello, lemaradtam valamiről?

- Hát, már megvan, hogy mit fogunk csinálni.

Elhadartam neki az ötleteinket, miközben töltöttem magamnak egy pohár narancslevet.

- Hű, az jó sok. Mit segíthetek? – kérdezte mikor felsoroltam a címert, a plakátot és a többit.

- Őőő, csinálj te is pár plakátot. Kollázst. Én meg éppen a címert csináltam a gépen. Meg majd szerzek fekete festéket.

- Rendben.

Aztán felmentünk. A lányok vidáman csiviteltek, tervezgettek.

Egyelőre új ötlet nem született, de elkészültem a címerrel, át is küldtem e-mailon Linának, meg persze elkészült két kollázs. Fekete kartonlapra fehér, piros vízfestékkel felírtuk, hogy A szerelem rossz. Nekem nagyon tetszettek.

- Na, jó mára ennyi elég! Két hét alatt csinálunk még plakátokat, és addigra beszerzem a fekete festéket. Ja, és még valami. El kellene csórni a suli kulcsát, ahhoz, hogy éjszaka betörjünk. Ki vállalja? –tettem fel a legnehezebb kérdést.

- Hát, szerintem én. – mondta Heather.

- Menni fog? – kérdezte Selena.

- Remélem. – mondta, és már pirult is.

És aztán elmentek.

Nehezen, de nekifogtam a leckének. Bár gondolataim mindig a közelgő szerelmesek napján járt, elkészültem a házikkal.

Este az ágyban, nem szándékosan, de felidéztem, hogy mi volt két és fél éve Valentin-napon. Aztán elaludtam. Az éjszaka közepén valamitől felriadtam. Elkezdtem gondolkodni, hogy vajon mi is lehetet az oka. Hamar rájöttem. A telefonom némán vibrált.

Üzenetet kaptam. De kitől? Könyörgöm, hajnali három múlt öt perccel!

Nyöszörögve felkeltem az ágyamból. A telefon az asztalomon volt. Az üzenet hosszú volt. Ez állt benne:

Nem ismersz, de én téged igen,

Felejtsd el a feketét,

Pártolj vissza a nem anty-k közé,

Mert valaki vár rád ott.

Elég bénácskán összehozott versszerűség volt. Olyan szerelmes-vers feelingje volt. Érdekes. Ki akarna nekem ilyet küldeni? Hát nem látta még a címerünket?

Körül-belül két perc múlva megint elkezdett vibrálni a mobilom.

Bármilyen furcsa is ez az egész,

Jól tudom,

Szerelem ellenes vagy,

De én kitartok melletted,

Várom a soromat.

Üdvözlettel: J.

Egyetlen dolog jutott most az eszembe: Mi van? Ki az a J.? De legalább megkaptam egy pár választ. Tudja, hogy szerelem ellenes vagyok. Hogy is juthat valakinek az eszébe ilyesmi?

Amanda biztos nem, mert ő még nem ismeri az új számomat. A barátnőim biztos nem. De honnan tudhatja meg valaki az én számomat?

Hát persze, a myvip. Oda ki van írva. Hogy ez eddig nem jutott eszembe!

Sajnos, most túlfáradt vagyok ahhoz, hogy bekapcsoljam a gépet, de majd holnap eltüntetem a magánügyeimet onnan.

Most szépen visszafekszem, nem fogok hisztizni, elalszom, hogy holnap friss és üde legyek.

Már ha tudok egyáltalán aludni ezek után...

Tetszett? Írd meg, ha igen! Érdekel a véleményed!
puxy: Agnyesz